Hogy, hogy nem, az elmúlt napokban szinte minden cikk, oldal, könyv a Ratio Educationist felé vezetett...
"Hogy játékközben magukra ne maradjanak a növendékek, a városoknak megfelelő játékterekről kell gondoskodniok, még pedig két játéktérről; egyik legyen magának az iskolának közelében, hogy a tanítók szemmel tarthassák a játszókat; a másik a város határában, de legföljebb egy óra járásnyira, lombos fáktól környékezve és friss ivóvízben bővelkedő forrással ellátva. A játéktereket úgy kell felosztani, hogy minden osztálynak jusson egy-egy rész. Pontosan meg kell állapítani minden intézetben a játékok nemeit, játszásuk módját és idejét. . A helytelenkedőket el kell tiltani a játék folytatásától. A felügyelő tanárok remélhetően mindent meg fognak tenni, hogy a játékokra vonatkozó rendelkezéseknek foganatja legyen.
Nincsen ok, hogy a játékokról való ezt a gondoskodást túlságosan súlyosnak érezzék a tanítók: mert ha a szülőknek oly csodálatosan kedves az a kötelességök, hogy különös gonddal tegyenek meg mindent, ami gyermekeik természetét megjavítani, lelki tehetségeiket kiművelni és testi szervezetőket erősíteni képes, bizonyára az iskolák igazgatói és tanítói is tartoznak tisztök minden részét, melyre kötelezték magukat, pontosan teljesíteni; hiszen mikor vállalkoztak tisztökre, mintegy növendékeik szüleivé lettek és lelkiismereti kötelességet vállaltak, hogy mindazt becsületesen el fogják végezni, amit a jó és tökéletes nevelés érdekében bármi módon megtehetnek."